A paradicsom ma már nemcsak a vidéki konyhakertek, hanem a belvárosi balkonok haszonnövénye. Viszont míg a vidéki háziasszonyok tudják, mi kell a jó terméshez, addig a városi hobbikertészeknek fogalma sincs az alapokról. Pedig odafigyeléssel, és néhány egyszerű praktikával az erkély sarkában, egy virágcserépben is meglepően jó terméshozamot érhetünk el.

Ugye emlékeztek, a palántázás alapjait már górcső alá vettük, akinek szerencséje volt mostanra már kiültethető állapotban vannak az apró növények. Megfelelő gondozás mellett ráadásul a kis palánták hamar (néhány hét alatt, bár ez függ az időjárástól) szárra kapnak, így itt az ideje megismerkedni a kacsozás (metszés) rejtelmeivel.

A kacsozás ugyanis bővebb termést eredményez!

Na persze nem minden paradicsomfajtát kell metszeni. Főszabály szerint a nem folytonos (determinált, ún. bokros növekedésű fajták) növekedésű paradicsomokat soha nem kell metszeni, míg a nem determinált, vagyis folyton növő típusok igénylik a kacsozást (legalábbis, ha sok gyümölcsöt szeretnénk).

Bálint gazda szerint a paradicsom metszésénél a következő szabályokat kell észben tartanunk:

• A célunk az, hogy a növényünknek egyetlen központi főhajtása legyen, néhány erős ággal.
• Nem szabad olyan ágakat levágni, amelyek virágok felett nőnek (ezek olyan új hajtások, amelyek még több virágot fognak hozni).
• Soha ne metsszük le a legmagasabban növő virágokat (ha ezt tesszük, megáll a növény felfelé történő növekedése)!
• A hónaljhajtásokat (kisebb oldalhajtások, amelyek a főhajtás és az ágak találkozásánál nőnek) még akkor metsszük le, amikor azok kicsik (ha csak később metszenénk le ezeket, akkor könnyen megsérülhetne a növény, ráadásul a nagyobb hajtások több energiát vonnak el a növénytől).
• Ha egy másik főhajtás hajt ki a földből, távolítsuk el.
• A paradicsomot átlagosan hetente-kéthetente egyszer, kora reggel érdemes metszeni.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd Spurmant a Facebookon is!